Finnország – Erasmus number 2

Hihetetlen gyorsasággal repül az idő. Érkezésemkor a nyár utolsó sugarait tapasztaltam meg, szeptember közepétől pedig a csodálatos őszt annak összes gyönyörű színével. A héten a novembert köszöntjük és még mindig sokkol, hogy idekint bizony már a tél kopogtat az ajtónkon.

Mindeközben rengeteg elképesztően kedves emberrel volt szerencsém közelebbi kapcsolatba kerülni és többeket közülük ma már a barátaimnak tekinthetek. Eljutottam arra a szintre, hogy a nyelvhasználat és a társalgás egyáltalán nem esik nehezemre, szépen lassan úgy érzem, hogy az angol is a részemmé válik.

Az utóbbi hetek történéseiből néhány már csak halványan él bennem, mások pedig még elevenen táncolnak a lelki szemeim előtt. A következőkben szeretném elmesélni nektek az élményeket, amelyeket az utóbbi hónapokban átélhettem Finnországban, Erasmuson.

Az első hetekben ’szauna-sulit’ szerveztek számunkra, ahol megismerkedtünk a hagyományos finn szokásokkal. Az itteni kultúra szerint a szauna használata egy szertartással ér fel, ahol mindenki kikapcsolódhat egy hosszú nap után. Belépés előtt elvárás, hogy helyben lezuhanyozz, odabent pedig egy kisebb törölközőre ülj. Számomra is meglepő módon idekint nem illik fürdőruhában belépni a szaunába, mindenki meztelen kell, hogy legyen – azonban tekintettel arra, hogy ez a program cserediákoknak volt szervezve, e felől eltekintettek és mindenki a saját belátása szerint öltözhetett / vetkőzhetett. A személynek, aki a vizet önti a forró kövekre minden kanál előtt illik megkérdezni, hogy az rendben van-e a többiek számára. A kövekre nem szokás illóolajat csepegtetni, de nem így a sörrel – odabent ugyanis megszokott, hogy ki-ki egy-egy jeges itallal a kezében pihenteti megfáradt tagjait –, ami egyébként sült kenyér illattal tölti be az egész helyiséget.

Szeptember közepén a német anyanyelvű barátnőmmel hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, hogy elutazunk Helsinkibe. Mivel szeretek mindent aprólékosan előre megszervezni és sosem voltam túl spontán, ismételten toltam egyet magamon kifelé, a komfortzónámból. Egyik hét kedden elhatároztuk magunkat, péntek este pedig már útra is keltünk és három éjszakát töltöttünk a finn fővárosban.

Érkezésünk napján végig sétáltuk a várost és meglátogattuk annak nevezetességeit, majd beültünk egy kávéra a méltán híres és szörnyen hangulatos Cafe Regatta-ba. Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, így vasárnapon esőprogramként bejártuk a Museum of Contemporary Art Kiasma-t valamint a Design Museum-ot.

Az előbbi helyszínről jó pár kisfilmet megnézve és több, nehéz témájú, sőt mondhatni nyomasztó kiállítást végig járva kettős érzésekkel távoztunk: egyrészt a látottak eléggé megterhelték a lelkünket ugyanakkor az egész hely és maga az egész élmény kreativitással töltött fel minket. Az utóbbi helyszínen lazább téma fogadott: egy művészházaspár a világ minden részéről összegyűjtötte azokat a kézműves és hagyományos szobrokat, festményeket és képzőművészeti technikákat amelyek a globalizáció hatására lassacskán feledésbe merülnek – annak érdekében, hogy megőrizzék ezeket az utókor számára.

Utolsó napunkon ellátogattunk a Helsinkiben található állatkertbe, amely mintegy három órás programnak bizonyult. Innen személy szerint ismételten ellentmondásos érzésekkel jöttem el: az állatkert hatalmas területtel rendelkezik és csodálatos helyen található, a nagymacskák viszont nagyon kicsi helyen vannak elzárva – én pedig állatszeretőként és kifejezetten macskaimádóként ezt nehezményeztem.

A város maga óriási és tiszta, és bár rengeteg ember lakja, mégsem hat zsúfoltnak. Akárhova mentünk mindenhol tudtak angolul válaszolni nekünk és a finn sztereotípiákkal ellentétben mindenki közlékeny és nyitott volt az irányunkban.

Az ezt követő hétvégén az egyetemen működő Erasmus-os diákszövetség cottage weekend-re invitált minket. Rovaniemi központjától egy órás útra egy eldugott erdei apartmanban töltöttünk együtt kettő éjszakát több mint 50 cserediákkal, és a mentorainkkal. Esténként tábortűz mellett sütögettünk, szombaton csapatvetélkedőn vettünk részt, az étkezések előtt együtt főzőcskéztünk és jobban megismerkedtünk egymással. Finn szokás szerint természetesen mindkét este igénybe vettük a szaunát is, ahol nyírfából készült csokrokkal ’csapkodtuk’ egymást ezzel serkentve a vérkeringést, hideg italokat fogyasztottunk és egy-egy kör után megmártóztunk a szállásunk mellett elhelyezkedő (jég)hideg folyóban, ami életre szóló élmény volt – akárcsak maga az egész hétvége.

Párszor ellátogattunk a közelünkben lévő arénában megrendezett jégkorong meccsekre is ahol természetesen a Roki csapatának szurkolói közönségét gyarapítottuk – és elég hamar megállapítottuk, hogy mennyire agresszív és mégis szórakoztató ez a sport.

Ugyancsak szeptembertől elkezdődött az auróra-szezon így éjszakánként egyre növekvő reménységgel indultunk el északi-fény vadászatra. Szerencsémre a kollégium nagyon közel van az erdőhöz és a kilátóhoz, ahol a városból érkező fényszennyezés már nem zavar minket. Ide megérkezve első körben mindig tüzet rakunk hogy ne fagyjunk meg, az este folyamán mályvacukrot sütögetünk, élvezzük a csendet vagy éppen beszélgetéssel és nevetéssel törjük azt meg, mindeközben pedig mindenki az égen tartja a szemét.

Októberben az Erasmus-csapattal ellátogattunk a városközponttól 8 km-re fekvő Santa Claus Village-be, ahol a Lappföldi Mikulás éli mindennapjait. Az egész hely egy apró kis mesevilág, amely a karácsony színeiben, fényeiben és hangulatában pompázik. Továbbá, ha ez még nem lenne elég, a helyet az északi sarkkör is átszeli, ahol kötelezőnek éreztem egy képet készíteni. A látogatásunk során egy cserediákoknak szervezett tematikus estén is részt vettünk, ahol Mrs. Santa és segítői vendégeltek meg minket, ünnepi dalokat énekeltünk, mézeskalácsot dekoráltunk, mindeközben pedig karácsonyi-sztorikat hallgattunk magától, Mrs. Santa-tól.

Nem sokkal ezután rám esett a sor az International Dinner csapatunkban, hogy megvendégeljem a világ minden tájáról érkezett barátaimat egy magyar esten. Vannak közülünk Finnországból, Angliából, Németországból, Bulgáriából, Belgiumból, Koreából és (általam) Magyarországról érkezett emberkék – a diverzitás tehát elég nagy az apró csoportunkban. Gulyáslevest főztem és az egyik nagy kedvencemet, tejespitét sütöttem mellé, az este során pedig magyar-fact-ekkel fárasztottam mindenkit, magyar nyelvtörőket mutogattam és pár, alapvető mondatot tanítgattam a barátaimnak – akik elég rendesen küszködtek a csodálatos anyanyelvem véleményük szerint szörnyen nehéz kiejtésével. A vacsora hatalmas sikert aratott, mindenki jól lakott és étkezés után még órákig beszélgettünk.

Pár hete leesett az első hó, azóta pedig mintha megállás nélkül csak hullana az égből elképesztő látványt elénk varázsolva. Másfél hónap múlva utazok haza, addig pedig még annyi mindent szeretnék idekint megtapasztalni. Olykor soknak látszik ez az idő, amelyet van szerencsém idekint eltölteni, máskor pedig túl kevésnek hat a számomra. Finnország csodálatos hely, tele lehetőségekkel és élményekkel, amelyeket máshol nem élhet át az ember. Szörnyen hálás vagyok, hogy itt lehetek.

Fotók: Gyulai Edina